HORKOLAS - TÜNETEK ÉS VESZÉLYEK

Rendkívül kevés beteg fordul kezelő orvosához horkolási problémájával. A betegséget előszeretettel alulértékeljük, vagy gyakran a beteg észre sem veszi egészen addig, míg partnere nem jelzi a zavaró horkolás jelenlétét.

Általában az orvos feladata a zavaró tünet kezelése és annak elhárítása. Ilyen tünetek lehetnek például: napközbeni álmatagság, hosszas fejfájás, koncentrációs zavar, artémia, alacsony vérnyomás, nehézkes mozgás. A zavar közlését követően, hogy az orvos pontosabban fel tudja venni a diagnózist, a partner vagy a családtagok együttműködését kérheti, hogy további fontos információkat tudhasson meg a horkolás típusáról, annak hangszintjéről, milyenségéről, illetve a beteg esetleges viselkedészavaráról, kedélyingadozásáról.

A roncopathiat leginkább kiváltó ok kétséget kizárva a túlsúlyosság, ugyanis a nyakon lerakódott zsírtöbblet nyomást gyakorol a torokra, így serkenti az ínyvitorla vibrálását, rezgését. Az ideális testsúly megtartása minden esetben a legoptimálisabb és legegyszerűbb megoldás, illetve megelőzés.

Mindenesetre az életkor előre haladtával a horkolás valamilyen szinten összefügg: negyven éven túl a horkolás tünete egyre gyakoribb, és a kor előre haladtával egyre inkább csak erősödik. A roncopathiát egyéb okok is kiválthatják, melyek anomáliákhoz, illetve fiziológiai elváltozásokhoz, deformációkhoz kötöttek.

Összefoglalva, a roncopathiát kiváltó okok a következők lehetnek:

Kor: a testszövetek fokozatos ellazulása súlyosbítja a horkolási tüneteket.

Túlsúlyosság: a felső légutak környékén lerakódott zsír szűkíti és nehezíti a levegő légutakba történő áramlását.

Különleges anatómiai jellemzők: vastag, lágy szájpadlás, megnagyobbodott torok vagy orrmandulák csökkenthetik a légutakba került légáram mennyiségét.

Ínyvitorla morfológiája: a háromszög alakú bőr, mely a lágy szájpadlásról lóg, komolyan befolyásolhatja a légáram mennyiségét és fokozott rezgéshez vezethet.

Nehéz orron át történő légzés: allergia, krónikus megbetegedések csökkenthetik az orron át beszívott levegő mennyiségét.

Alkohol és nyugtató szerek fogyasztása: ezek a készítmények a központi idegrendszerre gyakrolonak hatást és az izomzat, ebbe beleértve a torok izomzatát is, erőltetett, természetellenes lazulását eredményezik.

Alvási helyzet: a hanyatt fekvés (azaz a háton történő alvás) az ínyvitorla és a nyelv hátrahúzódását váltja ki, így részleges légelzáródást okozhat.