MIÉRT HORKOLUNK?

Alvás során természetesen áramló levegő

A normális légzés orron keresztül történik, ennek az alvás során is így kellene történnie. A szájon át lélegzés egy fiziológiai jelenség, mely akkor következik be, amikor az orron át történő légzés akadályba ütközik.
Az orrlégzés során a levegő a hátsó szájüregnél halad a mandula-szájüreg szűkület felé. Az orrlégzés esetében a levegő a felső- alsó és hátsó garatot érinti, és sosem kerül a szájüregbe.

Légzési nehézség: roncopathia

A horkolás elsősorban hanghatás kíséretében jelenik meg, de a hanghatás erőssége nem feltételnül jelzi a helyzet súlyosságát.

A horkolás az alvás során belélegzett levegő felső légútban történő nehézkes áthaladásának jele. A puha szövetek vibrálni kezdenek, így hallható a jellegzetes hanghatás, azaz a horkolás. Az alvás során a száj izmai, a nyelv és a torok ellazulnak, így akadályozva a levegő zavartalan bejutását a légutakba. Amikor a fenntartott levegő a szokásos légúti átmérőnél kisebb helyen kényszerült áthaladni, úgy a belélegzett levegő sebessége megnövekszik, ezzel provokálva a helytelen lélegzési nyomás növekedését. Ez a csökkentett légáram-terület serkenti a horkolás erősségét. A horkolás mind orrlégzés, mind pedig szájon át történő légzés során is előfordulhat, ugyanis a léguti akadályok az orrban, az felső garatban és az alsógaratban is felbukkanhatnak (turbinusok megnagyobbodása, orrpolip jelenléte).

A következmény a belégzés során tapasztalható szájpadlás puha részeinek, illetve a rezgő testrészek vibrálása.

A puha részek további ellazulása súlyosbítja a horkolást, ugyanis ezáltal különösen nehézkessé válik az alvás során levegő vétel, így probléma egészen apnea kialakulásáig fajulhat, mely az éjszakai apnea szindrómát eredményezheti.